Emlékére írt esszék, novellák, egyéb irományok
Török Vince:
Nagypapám
Nagypapám
Áthevült műbőr ülésen egy öregapó. Földimogyorót tisztít, és azt eszi. Lassan szemezgeti, hántja le körmével a héját. Augusztus tájékán vagyunk, ennek a perzselő hónapnak is a legmelegebb részén. A vonatban nincs légkondicionáló, az ablakból pedig, mint a tenger áramlik befelé a forróság.
- Szolnok állomás, Szolnok állomás, köszöntjük kedves utasainkat!
Az eddig szinte teljesen kihalt kocsi most hirtelen megtelik emberekkel. Az öreg szerényen ül az egyik sarokban. A fülkébe három férfi lép be. A külsejükből ítélve gyári munkások. Izzadt felgyűrt ing van rajtuk, dobozos sör a kezükben.
Már vagy tizenöt perce zakatol megállás nélkül a gyors. A munkások trágár beszéde, mondataik közti káromkodásaik, istenkáromlásaik felkeltik a bácsi figyelmét. Hallgatja egy ideig, majd megelégeli és feláll:
- Ha csak így tudnak beszélni, akkor kérem távozzanak a fülkéből, és üljenek máshová!
A három izmos férfi föláll, bármelyikük könnyedén összezúzhatná egyetlen ütésével az öregembert. Az egyikük mogorván odaböki:
- Foglalkozzon a maga dolgával öreg, fogja be a pofáját, mi se szóltunk magához.
- Bántja a fülemet az a sok mocsok, amit kiöntenek a szájukon.
Erre a hat izmos kar egyszerre feszül meg. Az arcokon eltorzulnak a vonások, vadállatias agresszió sugárzik belőlük:
- Fogja má' be öreg, mer' itt verjük meg!
- Nem félek maguktól, az Isten vigyáz rám, és most vagy beszéljenek szebben, vagy menjenek el.
Egy pillanatig csend, majd a három férfi visszaül a helyére. Folytatják beszédüket, de immáron egyetlen trágárság nem hangzik el az utazás közben.
A vonat befut Nagykátára. Az öreget a lánya várja az állomáson. Mikor elmeséli neki a történteket az asszony teljesen elsápad:
- Meg is verhettek volna édesapa!
- Tudok én vigyázni magamra.
- Többet ilyet soha ne csinálj!
- Jó, jó.- biccent az apó, hogy megnyugtassa lányát.
Elindulnak az autó felé, közben az öreg azon gondolkodik, hogy azért mégse hátrálna meg, ha meg kellene védenie a hitét ...
- Szolnok állomás, Szolnok állomás, köszöntjük kedves utasainkat!
Az eddig szinte teljesen kihalt kocsi most hirtelen megtelik emberekkel. Az öreg szerényen ül az egyik sarokban. A fülkébe három férfi lép be. A külsejükből ítélve gyári munkások. Izzadt felgyűrt ing van rajtuk, dobozos sör a kezükben.
Már vagy tizenöt perce zakatol megállás nélkül a gyors. A munkások trágár beszéde, mondataik közti káromkodásaik, istenkáromlásaik felkeltik a bácsi figyelmét. Hallgatja egy ideig, majd megelégeli és feláll:
- Ha csak így tudnak beszélni, akkor kérem távozzanak a fülkéből, és üljenek máshová!
A három izmos férfi föláll, bármelyikük könnyedén összezúzhatná egyetlen ütésével az öregembert. Az egyikük mogorván odaböki:
- Foglalkozzon a maga dolgával öreg, fogja be a pofáját, mi se szóltunk magához.
- Bántja a fülemet az a sok mocsok, amit kiöntenek a szájukon.
Erre a hat izmos kar egyszerre feszül meg. Az arcokon eltorzulnak a vonások, vadállatias agresszió sugárzik belőlük:
- Fogja má' be öreg, mer' itt verjük meg!
- Nem félek maguktól, az Isten vigyáz rám, és most vagy beszéljenek szebben, vagy menjenek el.
Egy pillanatig csend, majd a három férfi visszaül a helyére. Folytatják beszédüket, de immáron egyetlen trágárság nem hangzik el az utazás közben.
A vonat befut Nagykátára. Az öreget a lánya várja az állomáson. Mikor elmeséli neki a történteket az asszony teljesen elsápad:
- Meg is verhettek volna édesapa!
- Tudok én vigyázni magamra.
- Többet ilyet soha ne csinálj!
- Jó, jó.- biccent az apó, hogy megnyugtassa lányát.
Elindulnak az autó felé, közben az öreg azon gondolkodik, hogy azért mégse hátrálna meg, ha meg kellene védenie a hitét ...
Utoljára frissítve: 2007. április 20.
