Mindenki fél a haláltól. Van aki bevallja, van, aki nem. Van aki készül rá, van akit váratlanul ér. Mennyei ragyogást láttam a nagyapámon, aki már tudta, hogy el kell mennie. Bár földi teste félt az elmúlástól, spirituálisan felkészült már az odaátra. A halált közvetlenül megelőző időszakban a lélek már nyitott az új út befogadására, bár nehezen szakad el a földi léttől. A halál mégis mindig az ittmaradóknak fáj a legjobban. Van, aki egész életében nem teszi túl magát szerettei elvesztésén. Van, aki magába fojtja, és nem beszél róla soha többet. De legbelül marcangolja a fájdalom. Van, aki minden percében a halottról beszél, siránkozik, s az idő múlásával mentálisan nem tud szabadulni az emlékétől. Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan segíthetnék az ittmaradók fájdalmán. Sok frázis eszébe jut ilyenkor az embernek, mint : "emléke örökké a szívünkben él", hogy "csak a szépre emlékezem", de enyhítő vígasztalást igazából senki nem tud nyújtani a gyászolóknak. Legutóbb, amikor a temetőben jártam, a legtitkosabb, s egyben legnyilvánvalóbb üzenet került a szemem elé a kapuban, melyen ez a felirat szerepel réges-régen: "Feltámadunk". S ekkor világosult meg előttem, hogy a minden fájdalmat enyhíteni képes mondat mióta itt van a fejünk felett, s észre sem vesszük.

Ez a szó önmagában sokaknak mást jelent. Valaki elképzeli, hogy azon a bizonyos napon teste majd újra összeáll, és egyesülve lelkével folytatja majd a mennyi létet. Ez az, amit az egyházi nevelés a "feltámadás" szó képére formált. Pedig ez a mondat annyira nyilvánvaló, hogy az már fáj. A lélek támad fel, nem a test. A lélek viszont szinte abban a pillanatban új útra kerül, ahogy elszakad a testtől. A lélek feltámadása enyhíti az űrt, hiszen bármikor visszatérhet, amikor karmája engedi. A "feltámadás" azt jelenti, hogy lehetőségünk van az újrakezdésre, a lelkeink újra találkozhatnak. A test, bár a lélek temploma, ruhája, nem több, mint egy burok, mely megvédi a lelket az élet fizikai hatásaitól. Levetni a testet az eltávozó számára nem fájdalom, hanem öröm, csakis az ittmaradók visszahúzó szeretete teszi fájdalmassá az elszakadást a testtől.

Ne szomorkodjatok hát! Feltámadunk!

2008. november 1.