"Török István tb esperes
1946 július 14-én születtem Nyírpilisen. Ez a falu, ahol tiszta görög katolikusok éltek és vallásos falu volt, határozta meg életpályámat. Az 1946-osok közül tizenegyen végeztük el az általános iskolát, az akkori gyermekek több, mint fele meghalt torokgyíkban. Lehet a jó Istennek volt valami különleges szándéka velem. Én is beleestem a betegségbe, mégis életben maradtam szinte csodálatos módon. Amikor édesapám fogattal hozott haza a nyírbátori orvosi rendelőből én már útközben meggyógyultam. Kivettem kezéből az ostort és én akartam hajtani a fogatot. Pedig volt olyan nap, amikor Seszták kanonok úr egy nap két gyermeket is temetett.

A kommunista üldözés idején édesapámat három évig nem láttuk. Nem voltunk kulákok, de azt akit annak idején kuláknak kiáltottak ki, annak kuláknak kellett lennie. Hárman vagyunk testvérek, mindhárman fiúk. Legkisebbik öcsém akkor volt féléves, amikor édesapám elbujdosott. Amikor a politikai enyhülések idején hazajött és édesapám megölelte kisöcsémet, az ordítani kezdett. Ennek az eseménynek fájó emléke megmaradt lelkemben.

Nem készültem a papi pályára. De a családunk és a falu vallásos lelkülete erre a pályára irányított. Olyan, hogy vecsernyén, vagy májusi ájtatosságon ne vettünk volna részt, az elképzelhetetlen volt. Nem kényszeríttettek rá, de ez annyira hozzá tartozott életünkhöz, mint az ember szájába a kenyér. A jó Isten jó feleséggel áldott meg. . Apósom, aki pedagógus volt, üldöztetése mellett is kitartott hite mellett. Mindennapi áldozó volt. A feleségem a legfiatalabb a Gebri-lányok között. (A nyolc lányból hét papnak a felesége). Az első egyházközség ahol működtem Bagamér volt. 1969-ben nagy lelkesedéssel kezdtem itt papi munkámat. Kedves élményeket őrzök, bár nekem, mint szabolcsinak nehéz volt megszokni. Összetartó falu volt, mindnyájan görög katolikusok. Innen kerültem Fülöpre. Itt is körülvesz a hívek szeretete. Édesanyám Nyírpilisen kántor, édesapám halála után ő vette át a kántori tisztséget.

Nagy szeretettel és hálás emlékezettel gondolok két kiváló papnevelőmre: boldog emlékű Seszták László atyára és Békés Géza atyára és mindkettőjük családjára. Úgy neveltek engem, mintha én is a gyermekük lettem volna. Isten áldja meg őket."

forrás: http://www.parochia.hu/nyiradony/Hiteletunk/Hiteletunk1999ev1szam.htm