Édesapám halála után három héttel (tőlem nem megszokott módon) metróval közlekedtem egy napos délelőtt. Magam számára is váratlan módon hirtelen késztetést éreztem, hogy a velem szemben álló idős emberhez odamenjek.
A következőket mondtam neki:
- Csereügyletet ajánlok Önnek. Én imádkozom ma este Önért, Ön pedig imádkozzon értem!
A férfi meglepetten nézett rám, de félig mosolyogva azt mondta, hogy rendben.
- Engedje meg, hogy megkérdezzem, miért-e meglepő ajánlat? - kérdezte a férfi.
Ekkor elmondtam neki, hogy édesapám, aki görögkatolikus pap volt, 90 éves korában, három hete halt meg, s az azóta történt szívbemarkoló események miatt úgy érzem, nagyon nagy szükségem van a megszólított ember imádságára. Azt nem említettem neki, hogy az az érzésem volt, hogy ő is nagyon rászorul az imádságomra.
Megkérdezte, hogy hogy hívták az édesapámat. Én erre válaszoltam:
- Dr. Békés Gézának.
A férfi hirtelen megszédült egy pillanatra. Csodálkozva néztem rá.
- Engem Békési Sándornak hívnak - szólalt meg, én is katolikus pap vagyok, 87 éves, és volt szerencsém ismerni az édesapját, mivel két évfolyammal alatta jártam iskolába. Jó barátok voltunk.
Édesapám halálhíréről tőlem értesült a férfi, pedig váltig emlékeztem, hogy a gyászjelentések listáján az ő neve is szerepelt.
Azt hiszem, azt, hogy csoda történt, tovább nem is kell magyarázzam.
Este imát mondtam a férfiért.
Édesapám, Isten Veled!
Békés Géza
(lejegyezte: Jessyrose)