Emlékére írt esszék, novellák, egyéb irományok
Békés Gyöngyi:
Emlékezés
Emlékezés
Édesapám életében:
Temérdek gondolat jut eszembe. Néhányat, Édesapám, Neked papírra vetek.
Emlékezem gyerekkoromra, amikor gyakran öledbe vettél, a nyakadban hurcoltál és hintáztattál a lábadon. Amikor a verseket, a leckét kérdezted, s én büszke voltam, hogy tudom, s Neked ezzel örömet szerezhetek. Sokszor küzdöttem a kitűnőért, hogy a bizonyítvánnyal Neked megfeleljek.
Örülök, hogy a zenei pálya felé engedtél, bár színészi és előadói ambiciómat hamar letörted. Sok örömteli kirándulás emléke marad meg bennem, amikor Te minden tudásoddal próbáltad élvezetessé tenni még a szürke kisváros vagy falu látogatását is. Mindig tiszteltem a tudásodat, a hitedet, a kitartásodat, néha fanatikus megnyilvánulásaidat.
Viszont fájdalom számomra, hogy az ország politikai helyzetéről, 1956-ról nem beszéltél nyiltan-pedig mindenki tudja, milyen igazi magyar ember vagy, hogy soha meg nem hajoltál csak az igazság előtt, s talán engem féltettél az igazságtól - s én sokáig ezért hazugságban éltem. Az is fáj még,hogy sokszor kezet emeltél rám - azt mondtad, szeretetből - holott én mindig engedelmes gyermeked voltam.
Az igazságszeretetet is Tőled tanultam, védem ma is az igazat és kérlelhetetlenül harcolok a becstelenség és hazugság ellen. Sok mindenben hasonlítok Rád, ami követendő, de van amivel életem során állandóan küzdök: a maximalizmus. Tudom, Te mindig mindenkinek a maximumot adtad önmagadból, de egy ember nem tud mindenben a legjobbnak lenni.
Édesapám halála után:
Nem gondoltam Apa, hogy elmégy a 90. születésnapod, a gyémántlakodalom és a gyémántmise megtartása előtt! Nem is tudod, mi már mennyi előkészületet tettünk! S ehelyett ott álltunk melletted a koporsónál...
Amit nem írtam le, s nem is mondhattam el, hogy sok mindent kell Neked megköszönnöm, de amikor elbúcsúztál tőlem, nem hagytad, csak mosolyogva annyit mondtál:"Maradj mindig ilyen szép és fiatal!"
Majd másodszor még egyszer magadhoz hívtál, azt hittem, most jön a szidás, a sok gondért, amit okoztam Neked életemben, de Te csak annyit mondtál: "Ne öregedj meg! Maradj ilyen szép és fiatal!" Micsoda tapintat és figyelmesség volt utolsó szavaiban is!
Drága Édesapám! Annyi szépet hagytál örökül nekünk, annyi szellemi értéket, emléket, hogy én nem tudtalak úgy siratni, mint más. Én végigénekeltem azt a csodálatos szertartást, amivel végső búcsút vettünk Tőled, az Embertől, a Paptól, az Édesapától március 30-án a jósavárosi görög katolikus templomban.
Temérdek gondolat jut eszembe. Néhányat, Édesapám, Neked papírra vetek.
Emlékezem gyerekkoromra, amikor gyakran öledbe vettél, a nyakadban hurcoltál és hintáztattál a lábadon. Amikor a verseket, a leckét kérdezted, s én büszke voltam, hogy tudom, s Neked ezzel örömet szerezhetek. Sokszor küzdöttem a kitűnőért, hogy a bizonyítvánnyal Neked megfeleljek.
Örülök, hogy a zenei pálya felé engedtél, bár színészi és előadói ambiciómat hamar letörted. Sok örömteli kirándulás emléke marad meg bennem, amikor Te minden tudásoddal próbáltad élvezetessé tenni még a szürke kisváros vagy falu látogatását is. Mindig tiszteltem a tudásodat, a hitedet, a kitartásodat, néha fanatikus megnyilvánulásaidat.
Viszont fájdalom számomra, hogy az ország politikai helyzetéről, 1956-ról nem beszéltél nyiltan-pedig mindenki tudja, milyen igazi magyar ember vagy, hogy soha meg nem hajoltál csak az igazság előtt, s talán engem féltettél az igazságtól - s én sokáig ezért hazugságban éltem. Az is fáj még,hogy sokszor kezet emeltél rám - azt mondtad, szeretetből - holott én mindig engedelmes gyermeked voltam.
Az igazságszeretetet is Tőled tanultam, védem ma is az igazat és kérlelhetetlenül harcolok a becstelenség és hazugság ellen. Sok mindenben hasonlítok Rád, ami követendő, de van amivel életem során állandóan küzdök: a maximalizmus. Tudom, Te mindig mindenkinek a maximumot adtad önmagadból, de egy ember nem tud mindenben a legjobbnak lenni.
Édesapám halála után:
Nem gondoltam Apa, hogy elmégy a 90. születésnapod, a gyémántlakodalom és a gyémántmise megtartása előtt! Nem is tudod, mi már mennyi előkészületet tettünk! S ehelyett ott álltunk melletted a koporsónál...
Amit nem írtam le, s nem is mondhattam el, hogy sok mindent kell Neked megköszönnöm, de amikor elbúcsúztál tőlem, nem hagytad, csak mosolyogva annyit mondtál:"Maradj mindig ilyen szép és fiatal!"
Majd másodszor még egyszer magadhoz hívtál, azt hittem, most jön a szidás, a sok gondért, amit okoztam Neked életemben, de Te csak annyit mondtál: "Ne öregedj meg! Maradj ilyen szép és fiatal!" Micsoda tapintat és figyelmesség volt utolsó szavaiban is!
Drága Édesapám! Annyi szépet hagytál örökül nekünk, annyi szellemi értéket, emléket, hogy én nem tudtalak úgy siratni, mint más. Én végigénekeltem azt a csodálatos szertartást, amivel végső búcsút vettünk Tőled, az Embertől, a Paptól, az Édesapától március 30-án a jósavárosi görög katolikus templomban.
Gyöngyi lányod
Békés Gyöngyi:
Történet Édesapámról
Történet Édesapámról
Milyen pap volt Ő?
A történetet Józsika mesélte el, aki évek óta jó híve volt és aki annyira szerette Őt, hogy most is naponta kétszer megy a sírjához beszélgetni, imádkozni. Otthon kis házi oltárt készített az Ő tiszteletére.
"Februárban gyóntam nála utoljára. Az orvosi rendelő előcsarnokában került sor a beszélgetésre. Lázas volt, nagyon köhögött és gyakran törölte meg verítékes homlokát.
Közben kiszólt a doktornő, hogy "Jöjjön be!Ön következik." Ő halkan csak annyit mondott:"Most pap vagyok, majd aztán beteg."
Ezzel a mondattal milyen sokat elmondtam Róla!
2007.10.23.
A történetet Józsika mesélte el, aki évek óta jó híve volt és aki annyira szerette Őt, hogy most is naponta kétszer megy a sírjához beszélgetni, imádkozni. Otthon kis házi oltárt készített az Ő tiszteletére.
"Februárban gyóntam nála utoljára. Az orvosi rendelő előcsarnokában került sor a beszélgetésre. Lázas volt, nagyon köhögött és gyakran törölte meg verítékes homlokát.
Közben kiszólt a doktornő, hogy "Jöjjön be!Ön következik." Ő halkan csak annyit mondott:"Most pap vagyok, majd aztán beteg."
Ezzel a mondattal milyen sokat elmondtam Róla!
2007.10.23.
Utoljára frissítve: 2007. október 23.
