Emlékére írt esszék, novellák, egyéb irományok
Holló Csilla:
Az én Nagyapám
Az én Nagyapám
Az én nagyapám görögkatolikus lelkész.
Azért kezdeném ezzel, mert az én emlékezetemben és életemben talán ez volt, és mai napig is ez a legfontosabb.
Kezdeném ott, hogy emlékeim szerint tőle hallottam először Krisztusról. Emlékszem nagyon meglepődtem rajta. Bent voltunk Nagyapa irodájában (nyíregyházi lakásban), ha jól emlékszem Nagyapa éppen egy könyvet kereshetett, de már nem tudom miről beszélhettünk. Nagyapa készített fel engem - meg a testvéreimet - az első áldozásra. Mindig bementünk az irodába, és ő mesélt Istenről, Jézusról, az ószövetségi történetekből: Mózes, Noé, Ábrahám, Jézus életéről. Tudom már akkor nagyon, szerettem hallgatni a történeteit. Ezek voltak nagyapa hittanórái. Emlékszem az egyik alkalommal rosszak voltunk, azt hiszem állandóan nevetgéltünk, de már nem tudom pontosan mit csináltunk, mire nagyapa felállt, kinyitotta az ajtót, és "kirugdosta" az ördögöt. Mi meg jót nevettünk rajta.
Nála is voltunk/ voltam első áldozó. Emlékszem kaptunk fehér mennyasszonyi gyerek ruhát. Mivel Móni kicsi volt még, és mindig elaludt a hittanórákon ő még nem lehetett első áldozó. A Kispesti Görög Katolikus Kápolnában tartottuk. Nagyapa mondta a Szentmisét, és nála áldoztam, és gyóntam először. Emlékszem minden nyáron haza mentünk nagyiékhoz, és én mindig beültem nagyapához az irodába és volt, hogy órákat beszélgettem vele. Tény, hogy sokat tanultam tőle.
Nagyon sokáig az adta a hitemet, hogy azt hittem, hogy nagyapa egyenlő az Istennel. Ez visszagondolva érthető is, hiszen Ő alapozta meg, ő tette le az első köveket az életembe - bár még kisgyerek koromban- ami Isten útjának volt a kezdete. Már kicsinek is bár nem tudatosan, de éreztem, hogy nagyapa valahol Jézus a világ számára. Ma már pontosítanám ezt: Jézus küldötte a világ számára.
Nagyapa börtön lelkész. Igazi nagy megtiszteltetésnek érzem ezt, hiszen nem mindenki mondhatja el a nagyapjáról, hogy még a börtönben lévő emberek is tisztelik és szeretik a nagyapját. Nagyapa tanítása nagyon sok rabot vezetett már Istenhez, és nagyon sokan tértek meg az ő szavára. Külön öröm számomra, és külön csodálatosnak tartom, hogy minden esti imában, akár amikor együtt mondtuk, akár amikor nem, vagy ha csak véletlen hallottam, hogy imádkozik, minden egyes alkalommal külön imába foglalta a családját - mindenkit külön név szerint említve- (hozzátenném, hogy ez nagymamára is igaz), ismerőseit, rokonait, és nem utolsó sorban a rabjait.
Azt is külön említeném róla, hogy minden reggel hajnalban elmondja a Szentmisét, még most is pedig már kilencven éves. Képes felkelni. Ahogy Ő szokta mondani: "Első a kötelesség, utána pihenés!" Azt szeretném leírni, hogy nagyapa a Szentmisét lassan, érthetően, odafigyelve, Krisztusnak adva szívét-lelkét, átszellemülve végzi. Sokak számára példa lehetne! Remélem Jézus még sokáig, élteti, hogy még több embert vezethessen el Hozzá!
Azért kezdeném ezzel, mert az én emlékezetemben és életemben talán ez volt, és mai napig is ez a legfontosabb.
Kezdeném ott, hogy emlékeim szerint tőle hallottam először Krisztusról. Emlékszem nagyon meglepődtem rajta. Bent voltunk Nagyapa irodájában (nyíregyházi lakásban), ha jól emlékszem Nagyapa éppen egy könyvet kereshetett, de már nem tudom miről beszélhettünk. Nagyapa készített fel engem - meg a testvéreimet - az első áldozásra. Mindig bementünk az irodába, és ő mesélt Istenről, Jézusról, az ószövetségi történetekből: Mózes, Noé, Ábrahám, Jézus életéről. Tudom már akkor nagyon, szerettem hallgatni a történeteit. Ezek voltak nagyapa hittanórái. Emlékszem az egyik alkalommal rosszak voltunk, azt hiszem állandóan nevetgéltünk, de már nem tudom pontosan mit csináltunk, mire nagyapa felállt, kinyitotta az ajtót, és "kirugdosta" az ördögöt. Mi meg jót nevettünk rajta.
Nála is voltunk/ voltam első áldozó. Emlékszem kaptunk fehér mennyasszonyi gyerek ruhát. Mivel Móni kicsi volt még, és mindig elaludt a hittanórákon ő még nem lehetett első áldozó. A Kispesti Görög Katolikus Kápolnában tartottuk. Nagyapa mondta a Szentmisét, és nála áldoztam, és gyóntam először. Emlékszem minden nyáron haza mentünk nagyiékhoz, és én mindig beültem nagyapához az irodába és volt, hogy órákat beszélgettem vele. Tény, hogy sokat tanultam tőle.
Nagyon sokáig az adta a hitemet, hogy azt hittem, hogy nagyapa egyenlő az Istennel. Ez visszagondolva érthető is, hiszen Ő alapozta meg, ő tette le az első köveket az életembe - bár még kisgyerek koromban- ami Isten útjának volt a kezdete. Már kicsinek is bár nem tudatosan, de éreztem, hogy nagyapa valahol Jézus a világ számára. Ma már pontosítanám ezt: Jézus küldötte a világ számára.
Nagyapa börtön lelkész. Igazi nagy megtiszteltetésnek érzem ezt, hiszen nem mindenki mondhatja el a nagyapjáról, hogy még a börtönben lévő emberek is tisztelik és szeretik a nagyapját. Nagyapa tanítása nagyon sok rabot vezetett már Istenhez, és nagyon sokan tértek meg az ő szavára. Külön öröm számomra, és külön csodálatosnak tartom, hogy minden esti imában, akár amikor együtt mondtuk, akár amikor nem, vagy ha csak véletlen hallottam, hogy imádkozik, minden egyes alkalommal külön imába foglalta a családját - mindenkit külön név szerint említve- (hozzátenném, hogy ez nagymamára is igaz), ismerőseit, rokonait, és nem utolsó sorban a rabjait.
Azt is külön említeném róla, hogy minden reggel hajnalban elmondja a Szentmisét, még most is pedig már kilencven éves. Képes felkelni. Ahogy Ő szokta mondani: "Első a kötelesség, utána pihenés!" Azt szeretném leírni, hogy nagyapa a Szentmisét lassan, érthetően, odafigyelve, Krisztusnak adva szívét-lelkét, átszellemülve végzi. Sokak számára példa lehetne! Remélem Jézus még sokáig, élteti, hogy még több embert vezethessen el Hozzá!
Holló Csilla
Utoljára frissítve: 2010. július 6.
