galamb

Békés Katalin
Békés Katalin
Békés Katalin
Békés Katalin


Drága Testvérem, Kati!

Néhány nap és itt a Karácsony. Te már 14. éve a másik világban ünnepeled Krisztus Urunk születése napját. Nekem azóta nem csupán ünnep a Karácsony. Egy nagy űr, amit hagytál örökül magad után.

Már Adventkor eszembe jut, hogy Nálad már Advent elején megjelentek a gyertyák az ablakban, az égők kigyúltak a kertben, a lakás feldíszítve készen állt arra, hogy teljes legyen a várakozás Jézus születésének ünnepére. Én szomorú voltam, mert tudtam, hogy én csak a szívemben készülök a Karácsonyra és minden dec.21. után kerül a helyére,a díszek,a gyertyák,a fenyőgallyak. Munkám miatt ugyanis csak akkor értem rá a lakás feldíszítésére.

De Advent idején többször kimentünk Hozzád és gyönyörködtünk, hogy lám Nálad már minden arról szól, hogy közeleg a Karácsony. Mert Te teljes szívvel, lélekkel vártad! Úgy készültél, hogy a testvéred gyerekeit, többek közt az enyémeket is, kivitted Magadhoz mézes süteményt készíteni. Mindenkire gondoltál az ajándékokkal és a kedvenc ételeivel. Az ünnep első napját mindig Nálad töltöttük. Örültél, hogy együtt a család. Nem vártál érte köszönetet, hogy mennyi törődésbe és fáradtságba került, mire mindenkit összehoztál.



Most már tudjuk, Karácsonykor végig gondoljuk, hogy ez milyen áldozatokkal járt. Csodálatos emlék az is, amikor szüleinkkel együtt a Szentesén is Nálad voltunk. A sok gyönyörű ének! Milyen sokáig kántáltunk, mire megjött a Jézuska! Én elénekelgettem volna akár hajnalig is, de a gyerekek már szörnyen izgatottak voltak. Te ott is ránk figyeltél, háttérbe szorítva Magadat. Csak az volt a fontos, hogy lásd milyen nagy örömet szereztél nekünk. Azóta az emlékek között nagy becsben tartom karácsonyi kis fenyőfádat, mely mindig a nagyszoba asztalán díszelgett Nálad. Kiteszem én is az asztalra és ha ránézek, itt vagy velem.

Miközben ezeket a sorokat írom, többször hagytam abba, mert a könnyeimtől nem láttam a sorokat.

Tegnap voltam a sírodnál. Mindig nagyon fáj a közeli találkozás, de Karácsony előtt különösen megrohannak az emlékek. Nagyon hiányzol. Veled tudtam megbeszélni azokat a dolgokat, amiket mással meg sem próbáltam. Azóta még jobban egyedül érzem magam. Éjjel meglátogatsz néha, adsz egy-egy tanácsot és máris könnyebb a másnap.

Drága Katikám! Nem mondod már a telefonba sem, hogy Kati vagyok…Annyira hiányzol, de a karácsonyfa mellett Érted is fohászkodunk, s Te is velünk leszel.
Lélekben…

Gyöngyi

2014. december 23.


Gyere az oldalra máskor is!


Nem vagyok sírós fajta. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor sírtam életemben. Tegnap volt a kilencedik évfordulója halálodnak. Sírtam érted és mécsest gyújtottam neked. mécses Néhány napja beírtam a nevedet az internetes keresőbe, több oldal, de rólad egy sor sem. Ennyi egy emberélet? Sok új Békés Katalin nem is sejti, mennyire büszke lehet, hogy a te nevedet viseli.

Nem tudom elfogadni a tényeket halálodról. Nem töröltelek ki sem a telefonregiszteremből, sem a lelkemből. Számomra még élsz ugyanúgy, csak időnként elérhetetlen vagy, s ilyenkor kifordul a lelkem a nagy ürességtől. Ragaszkodom azokhoz, akik életem kísérői, bár jobban meg tudnám becsülni őket addig, amíg veled nem lesznek. Lehet, hogy én találkozom veled a leghamarabb. Van rá esélyem, bár nem sürgetem.

Tudatom veled, hogy Gyöngyi átvette a helyed a családban. Ő próbálja a lehetetlent, összetartani a testvéreket. Reménytelen, mert megszünt a kohézió, az összehúzó tömegvonzás, a mindefelé áradó szeretet, már csak testvér-testvér között működik többé-kevésbé. Gyöngyi mindenkivel szemben nyitott és próbálkozik. Én már feladtam a reményt, hogy az unokaöccsök-unokahugok, keresztgyerekek keressék velem a kapcsolatot, már a testvérekkel sem a javuló kapcsolat a célom, csak a status quo, illetve a modus vivendi.

esőGyöngyitől jobb testvért nem kívánhatnék, szinte napi kapcsolatban vagyunk, de téged ő sem pótolhat. Vele nem tudok veszekedni.

Apa meghalt. Anya félig. Nem igazán törődik semmivel. Él, mert Isten élni hagyta, de Apa nélkül más az élete. Halálod után Apa próbálkozott a gyerekekkel jobban alakítani a viszonyt, a próbálkozásait mindenki elismerte a családból, de a sikert illetően már "véleményes" a helyzet. Sikertelen próbálkozásai tiszteletreméltóak, Ildinél talán nem vallott kudarcot. Az unokákkal már nem volt annyira sikeres, talán a szándékait ők is méltányolják.

Jutkáékról nem tudok beszámolni neked. Minden vonalon teljes kudarc. Nem tudhatom Isten karmikus szándékait, csak reménykedni tudok, hogy segíthetek valamikor valamiben valamit. Te sem tudtál annak idején igazából segíteni, pedig próbálkoztál. Isten a tudója. Apa és Anya kevesek voltak ahhoz, hogy változtathassanak.

Néhány dolog hozzánk került a háztartásodból. Többek között egy barna átlátszó arcopal mélytányér. Marikával mindketten szeretünk levest kanalazni belőle, a "Kati féle tányér" a neve, ha nem is mondjuk ki, de kimondjuk. Nem maradt utánad hibátlan készlet, semmi hat darabos, még pohárkészlet sem. Erre az egy tányérra szemünk fényeként vigyázunk, nem kíméljük, csak vigyázunk, vigyázunk, vigyázunk rá. Bár rád tudtunk volna úgy vigyázni, még ma is élhetnél. Az ember gyarló, kincseire nem vigyáz eléggé, értékeit pazarolja.

esőPár napja volt az augusztusi csillaghullás. Két éjszaka is nézegettük az eget Marikával, de nem láttunk belőle semmit. Ha a szememet behunyom, látom fénylő csillagodat, s tudom, hogy egyszercsak zuhanni kezd, felfénylik, és zuhantában megvilágítja az éjszakát.

2010. augusztus



Utoljára frissítve: 2014. december 23.


kezdőoldalra



Békés Katalin
Békés Katalin
Békés Katalin
Békés Katalin