1960-ban Nyírszőllősre bevezették a villanyt. Mi elköltöztünk Nyírpilisre, ahol csak görögkatolikusok éltek. Ott csak később gyúlt fel a fény. Anya veszélyeztetett terhes volt Ildivel, több gyermekük már nem is született. Itt anya kvirult, a szomszéd iskolaigazgató postamester felesége lett anyám barátnője.
A falu befogadta, a pedagógushölgyek baráti szeretettel fogadták. Anyagi helyzetünk javult, rövid időn belül TV-t, fridgidert, nagymotort, mosógépet, palackos gáztűzhelyet vettünk, időnként ruhát is. Kati nővérem a Svetitsbe járhatott, Gyöngyi zongorázni tanulhatott, apa Újtanyáról és Ömbölyről is jövedelemhez jutott. Én pedig, mint kántor többet kerestem 10 éves gyerekként, mint egy kezdő pedagógus.
Nagyszüleim mégsem hozzánk költöztek nyugdíjas korukban, hanem keresztanyámékhoz. A politika óvatos távolságtartást rendelt el az intelligenciának, de ezek azért boldog évek voltak számunkra.
A hatvanas évek közepén tudtuk elkezdeni az építkezést Nyíregyházán a debreceni nagyszülői ház elkótyavetyélése után maradt kevéske örökségből kiindulva. Anya ebben az időben jó háziasszony volt. Előtte nem volt miből, később már nem volt hozzá kedve.
Nyaranta barátok, unokatestvérek, kollégák, rokonok hada, iskolatársak Kati részéről, és részemről, tanítványok, teológusok, német vendégek ... Tucatnál kevesebben ritkán ültünk a szilfák alatti nagy asztal körül. Reggeltől estig tartó kanaszta és rablórömi partik, beszélgetések, dominózás, sakkozás. Kirándulások gyalog a közeli Bátorligeti ősláphoz ... Maga volt a boldogság ...
A nyíregyházi ház elkészültével anya megkeseredett apa nyughatatlanságától. Apa mindig menni akart valahová, szervezkedett, intézkedett és ellenzékeskedett. Anya városi életre vágyott, ezért apát ösztökélte, hogy más helyre pályázzon. Így került édesapa Kálmánházára, ami anyagilag visszaesés volt, majd Apagyra, ami még gyengébb volt, majd az első adandó alkalommal nyugdíjba ment.
A hetvenes években anya dolgozni kezdett. Dolgozott egy szövetkezetnél, majd a gumigyárban, később a Tröszt energetikai részlegnél, mint mindenes. Sikertelenül próbált leérettségizni, ezért nemsokra vitte a munka világában. Munkatársai rajongásig szerették, apa pedig időnként annyira féltékeny volt, hogy reggel-este munkahelyig kísérte. Ekkor már volt kocsijuk, egy Trabant. Később apa még néhányat lestrapált. A végén nyolcvan éves kora körül kis Polskival búcsúzott a vezetéstől. Kirándulgattak, telket szereztek, konszolidált életet próbáltak élni, több-kevesebb sikerrel.
Tovább a történet olvasásához >>>
