Meglódul időnként az időkerék. Pörög, mint a motolla visszafelé, s máris gyermekkoromban vagyok, s hallom a gyermeklányok korából alig kinőtt ifjú asszonyok kacagását, anyám és két húga ők - keresztanyám Anikó, és Baba. Sok okuk nem volt a nevetésre, mert az ötvenes években sok gyermekes papfeleségnek, osztályidegennek, számkivetettnek, páriának lenni nem volt mulatságos. Különösen akkor nem, ha ez mélységes szegénységgel, állás nélküliséggel párosult. Makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy a lehető legtöbbször együtt lehessenek.

Emlékszem a kölcsönkérés keserves ceremóniáira az utiköltséghez, a hajnali harmatos kelésre, a gőzmozdony füstjére, talán még most is csípi szememet a belehulló pernye ... végül a boldog megérkezésre Vértesre. Nagyapa mindenkit várt az állomáson, jobb esetben várt a konflis, rosszabb esetben mindenkire az apostolok lova. Minden család elé kiment, mindenkinek kijárt az üdvözlési ceremónia. Nagymama napok óta sütött-főzött, a hétköznapok éhkoppjához képest mennyei lakomák vártak rájuk. A két öreg arcán a letörölhetetlen boldogság mosolya, a simogató tekintet gyöngédsége máig ott ragyog a kis falu felett.

Az unokák csivitelésénél csak a lányasszonyok csilingelő hangja volt hangosabb, mindneki egyszerre beszélt, s csak akkor lett csend, amikor valamelyik fiú került szóba. Őket is vártuk mohó szeretettel családostúl, s volt, amikor tudtak jönni, volt hogy nem. Emlékszem, egy alkalommal Gyurka bácsi éjszaka ért haza, egyedül gyalogolva, stoppal, hogy csak pár órára megmerítkezzen a család szeretetében és igyon az éltető forrásból, melynek hűsítő vize nemcsak napokra oltotta a lélek szomjúságát.

Emlékszem, hogy láttam sírni is mind a három Balogh lányt, de csak külön-külön. Családi örökség. Láttam nagymamát és nagypapát is szomorkodni, de gyütt csak derűsnek találtam őket. A lányokat pedig csak nevetni, kacagni, röhögni és vihogni, sokat mosolyogni együtt. Az ifjúságuk tért vissza ezekre a lopott órákra. Visszatértek a boldog békeévek, a rövid ideig tartó ifjúság, az együttlét fészekmelege, a napsugaras nyarak gondatlansága.

Nevettek azon, hogy nagymama a vásárolt ruhaneműnek csak a felét vallotta be nagyapának; hogy az unokatestvérüket és az udvarlóját egymás melletti toalettbe zárták be dinnyeszezonban annak idején; hogy páváskodó kadett bátyjuk egrecíroztatni próbálta a cigánysuhancot; nevettek a múlton könnykicsordultig együtt ...

A két nagyobb Balogh-lány idős korban nemrég egy héten belül követte egymást a boldogabb mezőkre. Ha mélyen hallgatni kezdünk, talán a csendben hallhatjuk, ahogyan együtt nevetnek a találkozás örömére. Bölcs mosollyal derülnek rajtuk szüleik, két bátyjuk és néhány unakohúg, akik maguk sem értik, miért vannak már oadát. A két fékrj karöltve hallgathatja a boldogság hangjait.

Emlékezzünk rájuk mosolygós arccal és derűs szívvel.